Az alábbi cikkek szerzői a GDPR adatvédelmi jogszabályoknak megfelelően hozzájárultak cikkük közléséhez.
Gimnáziumunk iskolaújságjainak története szépen kirajzolja a Kádár-kor és a diák-újságírás, mondjuk így: ambivalens viszonyát. A KISZ jobbára támogatta, közösségformáló erőt és kiváló propaganda eszközt látván benne, a tanári karok, és az iskolákba telepített pártvezetés inkább nem, mert "csak a baj van vele". A kölykök hajlamosak mindenfélét...
Mint minden igazán jó történet, ez is varázslattal kezdődött. Szó szerint. Ugyanis az első találkozásom az Újságvárival, amikor már nemcsak olvastam az iskolaújságot, hanem írtam is bele, egy Harry Potter-cikkel kezdődött. Az akkori főszerkesztő egyik barátnőmön keresztül felkért, hogy írjak egy cikket a legújabb kötetről, ismerve fanatikus...
Mert, hogy ugye bármit leírhattunk, és kimodhattunk, nem? Nyilván nem. De mégis milyen jól szórakoztunk, mikor írtunk, nem? Nyilván igen. És akkor ez így kinek volt mégis jó, nekünk vagy az olvasóknak? Nyilván nekünk.
Az SZTE Ságvári Endre Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium falai között 12 évet töltöttem el, amely során "kisságvárisból" "nagyságvárissá" cseperedtem, s mely időszakot az összes nevetéssel, bosszankodással és könnyeivel együtt szép emlékként őrzöm az emlékezetemben.
Mintha csak tegnap lett volna (kilenc éve), hogy leérettségiztem. Az Újságvári egykori írójaként, szerkesztőjeként, majd főszerkesztőjeként sok tapasztalattal gazdagodtam, amelyek a Párizsi Politikatudományi Egyetemen és a francia Közigazgatási Egyetemen folytatott tanulmányaim alatt, a Duel Amical - vitapolitika.hu nemzetközi vitamagazin...
Az egyszerűség kedvéért kezdeném azzal, hogy nekem mit is jelentett az ÚjSágvári, illetve hogyan is találkoztam vele első alkalommal.
A 2017-ben, az Újságvári 25 éve alkalmából készült jubileumi kiadvány első cikke - az első főszerkesztő, Molnár Balázs visszaemlékezése.