Bocsik Balázs versei

A külvilág félhangzói

Végy egy képeslapot, ez az első,

ha egy tájról szeretnél beszélni. Beszélj a tájról

a képeslapon. Bércek, part, ölel, csókol.

Ha elolvassák, a leírt táj befogadhatóságát

elosztják a feladó befogadóképességével,

az így kapott eredmény ideális esetben (vákuumban)

egy. Akik akadémiai szinten űzik ezt az eljárást, azok még

megszorozzák a feladó hitelességi állandójával,

ez nulla egész egy tizedre rúg.

A képeslap így már minden bizonnyal: töredék.

Ölel, csókol. Szorozd be ezt is: ö, ha szeretnéd: c.

Mondom, vákuumban. Ahol a toll sercegése nem

jelent súrlódási energiát.

Talán a bélyeg a legigazibb. A címzett önazonosságát

segíti, nem a feladóét. Valaki el próbál beszélni, amiből

az marad, hogy [szabadon választott személyes névmás]

szól.

És akkor még marad a kép. Ez óhatatlan különbözik

az elbeszélt tájtól. Üdvözöljük itt, vagy kétes erkölcsű lányok

kókuszdióból szürcsölik az ezeréves hagyományra visszatekintő

népi, hosszú italt. Te melyikben vesznél el szívesebben?

Kinézel az utcátokra, hasonló metódus. Az aszfalt szürkéje,

az ég kéke: a külvilágod félhangzói. Azokkal meg mégse lehet

válaszolni. Különben is, mire?

Másodközlés (Prae 2018/2)

Melyikünk reggele

A harmatból felkapaszkodva - a zsíros őszi falevelekről
bukik alá a reggel.
És a körút ma olyan egyenes,
most se fogok összefutni magammal.
A villamost nézem s vele én is
A mondhatatlanság sínein zúgok:
korai garázsmenet.
Így kaparom ki az utolsó fogható dolgot,
miután felkelt a nap és rendbe tagozódott a világ.
Hogy épületeimben és utcáimban lehessek teljes,
ne csak a megidézés templomaiban.De aztán elzúg a villamos. Nyomában valami törött zene
félütemei visszhangzanak.
Szilánkos reggel-darabok hevernek előttem,
a járdára festett alakon, akin taposok.
Fölöttem felsejlik egy angyali tánc,
már nem is egy másik határ kontúrja az ég.Egy bukóra nyitott tetőablakban felviszel,
szemedben odafent járok.
A madarak a szántóra ostromló seregként repülnek, félek,
hogy magukkal visznek,
de te megmenthetsz,
ha lehozol az égből és becsukod a tetőablakod.

meztelen drezda

egy ősi tenger partvonalait
tussal kihúzni
jelezni annak akié volta növekvő mélységet jelző
táblákat átrendezni
akkor már nem lehet beúszniállni meztelen a rajzolt parton
mint a leégett drezda
ami maradt nem szól senkinekmagát segíti minden
a tenger is
hullámvájta redőkbe kapaszkodva
csap a partratükrében csak akkor lehetnék szép
ha egyszer megszakadna ez az egészakkor mint kagylót elraknám akit látok
háttal a tengernek fülemhez szorítanám
ez az én hangom
hazáig vinném visszadobnám

Másodközlés.

Melyikünk reggele - Hévíz 2017/1

meztelen drezda - kulter.hu, 2017.10.31