Dr. Kánitz József

Köszönjük a leiratot Teleki Zsoltnak!

Diákévek

Barok István: Dr. Kánitz József, iskolánk egykori igazgatója, Rátz Tanár Úr díjas igazgatója, akiről tulajdonképpen nyugodtan mondhatnánk azt, hogy fekete öves ságvárista, de amikor még elkezdted az iskolát, és elnézést kérünk a tegezésért, az együtt eltöltött sok év azt hiszem feljogosít erre. Szóval amikor elkezdted az általános iskolát akkor még nem létezett "kis" Ságvári, sőt elődje se volt. Hol kezdted az iskolát?

Dr. Kánitz József: Madách Imre Általános Iskolában, mivel Rókuson laktunk a Kisteleki utcában, hát ez volt a legközelebb. A Madách az fiúiskola volt.

Barok István: Ja, hogy akkor még létezett ilyen, hogy külön fiú, és külön lány iskola?

Dr. Kánitz József: Igen, a Rókusi az leányiskola volt és ezáltal én a Madách Imre Általános iskolába kerültem, ott végeztem a nyolc osztályt.

Barok István: Akkor a Madách-nak volt-e már affinitása a testneveléshez? Mert, ugye később testnevelés tagozatos általános iskola lett. A te idődben még gondolom teljesen normál általános iskola volt.

Dr. Kánitz József: Normál általános iskola volt. Semmiféle orientációja a sport felé nem volt.

Barok István: Viszont a te korosztályod rendkívül sportos volt, nem csak ott, hanem később a Ságváriban is.

Dr. Kánitz József: Igen, én magam is futballoztam a SZVSE ifjúsági csapatában általános iskolában, és akkor középiskolás koromban pedig, a Szegedi Postás NB II-es csapatában játszottam.

Barok István: Futballt vagy kosárlabdát?

Dr. Kánitz József: Futballt.

Barok István: A fociban egyébként abban az időben, amikor te általános iskolás voltál, akkor még, ha jól tudom, 14 év alatt nem lehetett elkezdeni a játékot, tehát ott némi mókolásnak kellett lennie ahhoz, hogy te neked igazolásod legyen. Mennyivel öregítettek meg akkor?

Dr. Kánitz József: Hát, ezt én már nem tudom. Tudom, hogy akkor még szabad volt a SZVSE külső pályája. Ott egy edző, valószínűleg edző lehetett, aki odajött a játék után és akkor agitált, hogy menjek a SZVSE-be játszani.

Barok István: Akkor mekkora volt a középiskolás választék?

Dr. Kánitz József: Hát, akkor is volt Radnóti, illetve akkor alakult a Ságvári 1955-be, Tömörkény Gimnázium akkor is volt már.

Barok István: A Rózsa az gimnázium volt, vagy tanítóképző?

Dr. Kánitz József: Az tanítóképző volt a Rózsa, ugye nem is tudom, két év, vagy három év után alakították az Újszegedi Gimnáziumot, és akkor bizonyos gyerekeket osztályból, aki Újszegeden lakott, azokkal népesítették be az ott alakuló osztályokat.

Barok István: Miután te a legelső ságváris évfolyamban kezdtél elsősként, akkor ugye egyrészt még nem Ságvárinak hívták, hanem Új Gimnáziumnak, és úgy tudom, hogy több iskolából adódott össze főleg a fölső évfolyamok, nyilván az első évfolyam az teljesen...

Dr. Kánitz József: Egy osztályt hoztak a Radnótiból, egy osztályt a Tömörkényből, egy fiúosztályt a Radnótiból, egy fiúosztályt a Tömörkényből
és indítottak négy első osztályt, ezzel indult a Ságvári.

Barok István: Tehát akkor '55-ben a Ságvári mindösszesen hat osztállyal indult el, két másodévvel illetve négy első évvel.

Susquehanna

Barok István: Tehát akkor honnan van a biológia-földrajz szak?

Dr. Kánitz József: Hát, ezt a két tantárgyat, előbb, kezdetben, tehát pályaválasztásomnál én nem akartam tanár lenni, hanem erdőmérnök akartam lenni.

Barok István: Miért akartál erdőmérnök lenni?

Dr. Kánitz József: Hát, valahogy tetszett a környezet, a természet.

Barok István: De akkor itt ebben a régióban nem volt rá lehetőséged, mert úgy tudom, már akkor is csak Sopronba volt erdőmérnöki.

Dr. Kánitz József: Sopronba kellett volna menni, de plusz még mielőtt elkezdte volna az ember az egyetemi éveket, vagy négy hónapig erdőkerülőnek kellett volna menni valami Öttömös, Rúzsa helyszínekre, na ettől aztán egyből elment a kedvem az erdőmérnökségtől. meg attól, hogy utána elkellett volna válnom Szegedtől, így aztán váltottam és...

Barok István: Abban az időben, hogy ment a felvételi? Tehát rendesen felvételiztetek, vagy a gimnáziumi eredmények alapján lehetett bekerülni?

Dr. Kánitz József: Nem, rendesen felvételiztünk. Volt egy gimnáziumi eredmény és utána behívtak szóbelire.

Barok István: Tehát akkor külön egyetemi írásbeli nem volt?

Dr. Kánitz József: Egyetemi külön írásbeli nem volt.

Barok István: És elsőre felvettek?

Dr. Kánitz József: Nem, mert az erdőmérnökségi huza-vona miatt, kicsúsztam a jelentkezési időből, és akkor ezáltal nem tudtam továbbtanulni, és akkor egy évig a szőrme és bőr ruha készítő vállalatnál voltam árurakodó.

Barok István: Nem is hiányzott az, hogy földrajzot tanítsál?

Dr. Kánitz József: Nem.

Barok István: Nem szeretted annyira, mint a biológiát?

Dr. Kánitz József: Nem szerettem annyira a földrajzot, azt még az egyetemen Láng Professzor Úr megutáltatta velem. Mikor kihúztam a tételt, az volt a tételbe, hogy Rajnai pala hegység, próbáltam mondani, azt mondta, hogy ez nem érdekel, írjam le a Quango-t kínaiul papira, és akkor a Jangcét, meg a Po-t olaszul, szóval elkezdett, tehát elkezdett ott kekeckedni, és akkor nagy becsesen adott egy kettest azzal, hogy a félév során számoljak be a jegyzetben lévő anyag az adott ország nyelvén történő leírásából, és akkor szerencsére már Fehér József, aki középiskolában osztályfőnököm is volt, ott volt a földrajz tanszéken, és mondtam neki, hogy Tanár Úr ez az eset, és akkor mondta, hogy milyen nyelven tanultál? Hát, mondtam latin, meg németet tanultam egy fél évig az orosz mellett, és akkor azt mondja, beszámolsz németül ezeknek az írásából. Be is számoltam, de a Professzor Úr nem bízott annyira a tanársegédjében. Kicibált az óra elején és akkor az Appalache-ben van egy folyó, amit úgy hívnak, hogy Szöszke Hanna és akkor annak felkellett írni a nevét angolul. Szerencsére ez annyira szép név volt, hogy Szöszke Hanna, hogy feltudtam írni, és akkor megnyugodott és helyreküldött.

Barok István: És hogy van a Szöszke Hanna angolul?

Dr. Kánitz József: Susquehanna

Kezdetek

Barok István: Miért lettél éppen tanár? Miért nem lettél orvos? Miért nem lettél ügyvéd?

Dr. Kánitz József: Hát eddig se vonzott az orvos azért, mert a vértől elájultam. Tehát nem bírtam a vért látni, tehát az orvosi pálya kizáródott. Unokabátyám tanár volt. Tetszett a munkája, mivel társbérletben laktunk a Széchenyi téren, és akkor nekem is megtetszett ezáltal az ő példája.

Barok István: Tehát akkor tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy családi indíttatásból.

Dr. Kánitz József: Igen.

Dr. Kánitz József: Egyetem után kellett volna bevonulnom katonának, de mivel elmentem Nyíregyházára, elfelejtettem itt a Kiegészítő Parancsnokságon bejelenteni távozásomat, mikor Nyíregyházán láttam, hogy a többiek fizetik a katonaadót én is bementem az ottani kiegre, hogy szeretném én is fizetni a katonaadót. Kezdték keresni a papíromat. Piszkosul leszúrtak, hogy nem tettem kötelességemet azzal, hogy átjelentkezek és akkor elkezdték, ennek ellenére megadták, hogy fizessem a katonaadót, de rafináltak voltak, mert mielőtt lejárt volna, megkaptam a papírt, hogy nyárára semmi programot ne csináljak, mert visznek katonának.

Barok István: Egy pillanatra álljunk meg a katonaság kérdéskörébe, mert van még egy intervallum, amit át kell beszélnünk. Én ha jól emlékszem, vagy jól tudom, abban az időben, amikor te végezted az egyetemet, akkor még az embereket általában nem kívánságműsor volt, hogy ki hova megy tanítani, hanem elhelyezték bizonyos helyekre. Te ,hogy kerültél a Nyírségbe?

Dr. Kánitz József: A feleségem nyíregyházi, ezért Nyíregyházára kerültem volna, dehát mivel elhelyezés volt és nem pedig kívánság teljesítés, ezért nem Nyíregyházára raktak, hanem Nyíregyházától 20 km-re lévő Újfehértói Gimzáziumba, ott töltöttem a tanári éveim első három évét.

Barok István: Ez mikor volt?

Dr. Kánitz József: 1965-től 1968-ig.

Barok István: Hogyan jártál ki Nyíregyházáról?

Dr. Kánitz József: Vonattal. Az állomástól még 5 km-re volt, a faluban, azt gyalog kellett megtenni minden reggel, oda-vissza.

Barok István: Akkor neked nem kellett külön sportot keresni.

Dr. Kánitz József: Nem

Barok István: És te is az az orosz tanár voltál, aki egy leckével járt a többiek előtt?

Dr. Kánitz József: Pontosan. Feleségem kiszótárazta, én a vonaton tanultam a szavakat és fölé írtam a könyvbe a magyar fordítást.

Barok István: Megmaradt valami az oroszból, tehát tudtad később hasznosítani? Illetve nektek nem volt kötelező az orosz oktatás a középiskolában illetve az egyetemen?

Dr. Kánitz József: De.

Barok István: Tehát akkor valamilyen affinitásod csak volt az oroszhoz.

Dr. Kánitz József: Hát kényszer affinitás, mert elő volt írva.

Hazatérés

Barok István: 1972-ben visszajöttél Szegedre. Beszélgettünk itt a katonaságról, és itt jön egy igazi csavar, mert ha jól tudom te honvédelmi felelős lettél, úgy, hogy egy napot nem voltál katona.

Dr. Kánitz József: Így van, tehát a Megyei Tanács általános tanulmányi vezetője voltam és megyei honvédelmi felelős.

Barok István: Ezt, hogy találták ki?

Dr. Kánitz József: Hát, valakire rá kellett osztani a feladatot és akkor vezették be, hogy a középiskolásoknak ilyen, honvédelmi tablót kellett készíteni, meg voltak ilyen honvédelmi napok, ahol kispuska lövészet, futás egyé dolgok...

Barok István: Gránát hajítás.

Dr. Kánitz József: Igen, ezeket kellet csinálni és ebből kellett készíteni egy tablót.

Szabadulás

Barok István: Megyetanács. Ott azért, gondolom elég sokat kellet kijárogatni iskolákba, tehát egy felügyeleti szervként működött, ha minden igaz.

Dr. Kánitz József: Nagyon sok megyei középiskolába tartottam, úgynevezett összegző látogatást, ahol ugye minden szakfelügyelő megjelent, és órákra látogatott és én is órákra látogattam.

Barok István: Tehát a saját szakodat azért te is ellenőrizted. Tehát a biológiát meg a földrajzot te is ellenőrizted.

Dr. Kánitz József: Más órákra is beültem, hogy minden szakfelügyelő lássa, hogy foglalkozok vele és akkor nekem kellet azután az ő általuk beadott jelentésükből egy összegző értekezletet tartani.

Barok István: Most egy mellékszál lesz itt a beszélgetésbe, de nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy jónak tartottad-e ezt vagy nem, mert aztán igazgató korodban, egy kicsit az egész, nem miattad, hanem a rendszer miatt elsikkadt, tehát én azért emlékszek olyan évekre, hosszú évekre, hogy semmi ilyen jellegű órai látogatás nem volt, tehát mennyire volt ez akkor hasznos?

Dr. Kánitz József: Szerintem hasznos volt, sőt, bizonyos másik oldalról is megkóstoltam, mert mikor a Ságváriba kerültem a Ságváriba is volt összegző látogatás. Pechemre akkor nem csak biológiát, hanem világnézetünk alapjait is tanítottam és rendszeresen a világnézetünk alapjai szakfelügyelő az én óráimra járt. Nagyon aranyos volt az osztályom, mert nagyon aktív volt. Egy ismert személyiség, a tv-ben nap mint nap lehet látni, Balla Gyurka, egyszer óra után odajött, hogy: Tanár Úr! Ha ez a nő még egyszer megjelenik, akkor azt maga hívja, hogy aktívak legyünk.

Barok István: Ráadásul akkor, ha már a Balla Gyurkáról beszéltél, ugye 1977-ben kerültél az iskolába és ők akkor voltak elsősök, szóval gyakorlatilag rögtön osztályfőnök lettél.

Dr. Kánitz József: Igen.

Barok István: Hogy kerültél a Ságváriba?

Dr. Kánitz József: Untam magam a Megyei Tanácsba, különösen nyáron amikor nem lehetett az iskolákba kijönni. A Közlönyt bújtam és akkor egyszer a Művelődési Közlönybe megjelent az, hogy a Ságvári biológia-földrajz szakos tanárt keres, mert a Csizmazia elment a főiskolára. Azonnal megpályáztam, kijöttem az iskolába, jelentkeztem és felvételt nyertem.

Barok István: Az akkori igazgató szemében jelentett-e az előnyt, vagy hátrányt, hogy te ságváris voltál? Dr. Valkusz Pál-ról beszélünk.

Barok István: Egyáltalán szóba került, hogy te ebbe az iskolába jártál?

Dr. Kánitz József: Nem került szóba.

Barok István: Később, amikor te már ennek az intézménynek az igazgatója voltál, akkor egy esetleges tanár felvételnél számított-e az, hogy ide járt?

Dr. Kánitz József: Igen. Nekem fontos szempont volt, mert gondoltam, hogy aki diák korában megszerette a Ságvárit és ide akar jönni tanítani az akkor szereti a Ságvárit.

Biológia

Barok István: Mivel tudtad rávenni a gyerekeidet a biológia tanulására, és most nem az érdekel, akiből orvos lett, hanem aki mondjuk ügyvéd lett. Rátudtad-e bírni, hogy mondjuk harmadikban biológiát tanuljon?

Dr. Kánitz József: Soha ilyen problémám osztállyal nem volt. Én becsületesen, lelkiismeretesen felkészültem az óráimra, gondolom ezt érzékelték, és akkor ennek megfelelően álltak hozzám, mint személyhez és akkor a személyemen át a tantárgyamhoz.

Barok István: Azt hiszem, ez egy nagyon fontos mondat volt és én úgy gondolom, hogy ez az igaz, hogy alapvetően hozzád álltak jól a gyerekek, és nem feltétlen a biológiához.

Barok István: Nekem úgy tűnt, hogy abban az időben elég sokan választották a biológiát, országos tanulmányi versenyeken és elég sokat dolgoztatok pluszban a gyerekekkel.

Dr. Kánitz József: Igen, tehát akkor nem voltak magántanítványok, hanem az ember délutáni idejét is azzal töltötte, hogy a biológiából továbbtanuló diákokat felkészítse.

Barok István: Kaptál-e te ezért valaha valami pluszt? Tehát, értem ez alatt jutalmat vagy bármi olyat, például, hogy ha az OKTV-n sikert ért el a gyereked, akkor az iskola vezetése honorálta-e ezt valamivel?

Dr. Kánitz József: Semmivel.

Barok István: Óriási különbséget látok az én diákkorom biológia tanítása és a mai között. Valahogy a biológia szerethetőbb volt abban az időszakban, sokkal több volt benne a morfológia, sokkal több volt a megismerés, a növények és állatok megismerése és szerkezeti felépítése, mint a mai biológia biokémiája, biofizikája... Tehát tényleg most már olyan tantárgyakat tanítanak középiskolában, ami szerintem egyetemre való.

Dr. Kánitz József: Pontosan. Tehát olyan biokémiát kell tanítani, amit egyetemen nem tanult az ember, csak továbbképzésen tudta elsajátítani. Genetikát, ökológiát, ilyen témarészleteket hajdanában egyáltalán nem tanítottunk.

Barok István: Ha most kezdhetnéd a pályádat és beleszólásod lenne ennek a tárgynak a kialakításában, melyiket erősítenéd jobban?

Dr. Kánitz József: Ezt a morfológiai részt. Tehát, hogy ismerjék a környező világot, a természetet, tudják azt, hogy melyik a fűzfa, melyik a tölgyfa, melyik az egyszikű növény, melyik a kétszikű növény.

Igazgató

Barok István: Egy Ságváriban elismert biológia tanár, szakvezető, akit szeretnek a tanítványai, szeretnek a tanárjelöltjei, név a szakmában. Miért lesz valaki igazgató?

Dr. Kánitz József: Hát, valójában az inspirációt a tantestülettől kaptam. A tantestület bíztatott, hogy pályázzak.

Barok István: Nem bántad meg?

Dr. Kánitz József: Nem.

Barok István: Azért elég viharos időszakban vetted át az iskola vezetését. Sőt, olyannyira viharos időszakban, hogy elsőre nem is neveztek ki. Miért?

Dr. Kánitz József: Igy van, mert a Csákány Béla, akkori rektor, azt mondta, hogy nem képzelem, hogy ő, mint a Tudományegyetem párttitkára a Ságvári Gimnázium párttitkárát ki fogja nevezni igazgatónak.

Barok István: Azért mosolygok ezen, mert tempót tévesztettél, mert ha három évvel korábban van ez a történet, akkor szó nélkül kineveztek volna.

Dr. Kánitz József: Ja

Barok István: Addigra 1991 vagy 1990-re ez már ennyire ciki volt?

Dr. Kánitz József: Igen.

Barok István: Ezt, hogy élted meg?

Dr. Kánitz József: Tudomásul vettem, akkoriban ugye a forrongó politikai helyzetben bizonyos szempontból megértettem, hogy nem akar támadási felületet magának.

Barok István: Egyébként ez Béla és közted nem okozott feszültséget?

Dr. Kánitz József: Nem, semmi azóta is.

Barok István: Tíz évig voltál az intézmény igazgatója, mennyire szép tíz év volt ez az életedben. Illetve egész pontosan úgy kérdezném, hogy melyik volt szebb időszak. Az 1977-től 1991-ig vagy az 1991-től 2001-ig?

Dr. Kánitz József: Ami idegesített, mert már akkor is elkezdtek engem macerálni a Ságvári névvel. Akkor a Jobbik elődje az úgynevezett POFOSZ nagyon sokszor küldöttségként járt az irodában és macerált engem.

Barok István: Azt meséld már el, hogy hogy védtétek ki akkoriban ezeket a támadásokat.

Dr. Kánitz József: Úgy védtük ki, hogy írtunk egy levelet Göncz Árpádnak, akkori Köztársasági Elnöknek, meg Vásárhelyi Miklósnak, a Történelmi Bizottság Elnökének, hogy mondja meg, hogy ki volt Ságvári Endre, méltó-e arra, hogy az iskola viselje a nevét vagy sem. És akkor kaptunk Göncz Árpádtól, mind a ketten aláírták a levelet, rövid választ, hogy Ságvári Endre az antifasiszta mozgalom kiemelkedő harcosa, az iskola büszkén viselje a nevét. Én ezt fénymásoltam és amikor megjelent valaki és elkezdett macerálni, akkor mentem a szekrényhez, adtam a kezébe ezt a levelet és akkor ezzel kihúztam, míg az utolsó pillanatban egy egész küldöttség jött. Mikor kezdték mondani a dolgokat , mondom: Pillanat Uraim. Mentem a szekrény felé: "Hagyja azt a papírt, mert tele van a tökünk vele." És akkor kinyitottam az ajtót és mondtam nekik, hogy: "Ha, megtanulnak tisztességesen beszélni akkor jöjjenek vissza. Kifelé!"

Barok István: És még akkor is szép darab ember voltál, tehát a szigorú tekinteted hatásával...

Rátz Tanár Úr Életműdíj

Barok István: Beszéljünk egy kicsit a szakmai elismerésekből, mert abból is volt bőven. Azt hiszem, hogy majd te elmondod, hogy miket kaptál, de a legfontosabb, amivel kezdtük is a beszélgetést az a Rátz Tanár Úr Életműdíj, azt hiszem ez nagyon keveseknek adatik meg. Ezen kívül, miket kaptál még az életed során?

Dr. Kánitz József: Hát kezdeném. Még Nyíregyházán voltam Építőtábori Parancsnok és ezért kaptam egy miniszteri dicséretet. Azután, 1982-be nagy élmény volt mikor a Parlamentbe kellet fölmenni és a Kiváló Pedagógus Emlékérmet kaptam. Nem kevesebb öröm számomra az, hogy a Ságvári Emlékérem tulajdonosa vagyok. Nyugdíjba vonulásom során a Rektortól kaptam a Pro Univerzitáte elismerést és a Rátz László Emlékérem mellett Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel mentem nyugdíjba.

Barok István: Hol van a Rátz Tanár Úr díj? Hova raktad?

Dr. Kánitz József: A szobámban, mellettem a polcon.

Barok István: És a Ságvári Emlékérem?

Dr. Kánitz József: Az is. Mind ott vannak. Tibi kifogásolta is, hogy nem hoztam el, de mondom, ezeket szatyorba kellett volna.

Közelítő tél

Barok István: Milyen volt megélni azt az utolsó négy évet, amit már újra szakvezető tanárként éltél meg?

Dr. Kánitz József: Zökkenőmentesen éltem meg és valójában igazgatóságom alatt is tanítottam.

Barok István: Tehát mindig volt osztályod és mindig szakvezető is voltál.

Dr. Kánitz József: Szakvezető is voltam.

Barok István: 2005-ben mentél nyugdíjba, tehát 11 éve vagy aktív nyugdíjas. Mennyire vagy aktív nyugdíjas?

Dr. Kánitz József: Hát van a kertem.

Barok István: Ugye, első a kutya, erről már beszéltünk...

Dr. Kánitz József: A kutya mellett van a kertem, amiben már egyre kevesebbet tüsténkedek. Ezen kívül heti kétszer járok konditerembe, hogy fizikálisan szintbe tartsam magamat. Sokszor frissebben, jobban érzem magam amikor kijövök a teremből, mint mielőtt bemegyek, pedig a személyi edző elég gyötredelmes feladatokat ír elő, de ott bevasalja rajtam, tehát kénytelen vagyok megcsinálni. Futballozni ebben az évben már nem, eddig kétszer jártam baráti körrel, vasárnaponként a Lila Iskolába, a volt igazgatókkal és a jelenlegi igazgatókkal, a Rókusiba pedig szerdánként, de most kénytelen voltam egy tanítványt szerdára rakni, ezért nem tudok menni.

Barok István: Még mindig olyan hegyes a könyököd, mint volt?

Dr. Kánitz József: Így van.

Barok István: Mert, hogy azért én életemben nem sokszor játszottam ellened. Az ilyen hétvégi pirosak-fehérek találkozón talán kétszer játszottam ellened, de tudtam, hogy a közeledbe nem érdemes menni, mert iszonyatosan hegyes könyököd van.

Dr. Kánitz József: Így van pontosan, tehát ezeket a fiatalokat csak úgy lehet most már féken tartani, hogy az ember kirakja a könyökét.

Barok István: Mert, hogy már a lassúságod sem a régi.

Barok István: A kezdetekben, feltételezem, hogy az idősebb tanárok segítették a munkádat. Aztán mikor te idősebb kolléga ként fogadtál fiatalokat, őket is pátyolgattad és segítetted. Most így visszatekintve a tanári pályádra. Mit üzennél a jelenlegi fiatal ságváristáknak, vagy egyáltalán a ságváris tanároknak? Mire figyeljenek? Mi az, amit érdemes megszívlelni a te pályafutásodból?

Dr. Kánitz József: Hát elsősorban és legfőképpen azt, hogy szeressék a diákokat, szeressék azt, amit csinálnak, mert akkor van ambíciójuk arra, hogy tovább képezzék magukat, hozzáolvassanak, tanuljanak és ennyi.

Dr. Kánitz József - Barok István

Barok István: Én őszintén megmondom, picit sértve érzem magam, ne vedd ezt azért komolyan, hogy a hobbijaid között nem emelted ki a síelést, pedig több mint 20 évig hűséges síelőtársam voltál, igaz, hogy érett korban kezdted el a síelést, de elég sokáig kitartott.

Dr. Kánitz József: Vérzik is a szívem, hogy nem tudok menni.

Barok István: Tehát akkor a sízés egy olyan élmény volt az életedben.

Dr. Kánitz József: Nagyon nagy élmény volt. Először, aki elvitt síelni, az Kovács Laci volt.

Barok István: Isten nyugosztalja, már nincs közöttünk.

Dr. Kánitz József: Karácsony- szilveszter közötti síelésre, de mondom,, "hát Lacikám én nem tudok síelni, még nem is volt a lábamon síléc." "Nem baj majd megtanulsz. "Ott szenvedtem, egyáltalán a felcsatolással, és a laikusok nyugalmával a tárcsás felvonón hibátlanul felmentem utána, persze már kiszállni nem tudtam, akkorát tanyáztam és egy napba került, míg lejöttem a pályáról. Azt néztem, hogy azok, akik ott oktatnak, mit mondanak, mi az a hóeke. És akkor leértem a sípálya aljára, mindenki forró teát kért, én sört kértem. Hideg sört.

Barok István: Én emlékszem is azért most már akkor, ha ez előkerült, még ezt had meséljem el a leendő nézőknek. Amikor nem voltál már nagyon kezdő, de még nem is voltál profi és együtt voltunk Donovaly-ba és felvittelek téged az ottani hegyre és bevallom férfiasan, én ott elnéztem a sítérképet és nem valamelyik piros pályán hoztalak le, hanem egy olyan szakaszon ahol nem volt pálya. Tehát, gyakorlatilag a szűz hóba, rekettyésbe, meg amit el lehet képzelni és akkor küzdöttünk ott, mint malac a jégen, én is, pedig én akkor relatíve profinak mondhattam magam. Körülbelül egy olyan fél óra alatt jutottunk el oda, hogy ott már megint a pályán voltunk és utána már szépen lejöttünk, és akkor leértünk, hát minden eresztékünkből folyt a víz és én kérdeztem tőled, hogy "Józsi büszke vagy magadra." "Igen!" "Megyünk még egy kört?" " Nem!"