Egyszer volt egy legendás győzelem

Írta: Kecse-Nagy Sándor

Az úgy volt, hogy 1976 novemberében a SÁ-RA napokon került sor többek között egy legendás kosárlabda mérkőzésre.

Nem volt különösebb tétje, viszont a presztízsértéke annál nagyobb. A Wirth tanár úr által edzett radnótisok a középiskolás kupában szerepeltek igen szépen évről évre, nálunk meg ugye a SZEOL ifi játszott.

Egyik csapatnak sem volt szenzációs szerelése, nagyon nagy becsben tartottuk akkoriban még a fehér színű, magasszárú kínai tornacipőnket is, talán a mezünk volt csak egyforma...

A hangulat viszont fergeteges volt, a két gimnázium szurkolói a Ságvári tornatermének lelátóját színültig megtöltötték. Egyedül a bemutatás volt tiszta Amerika, Kővári Zoli (Radnóti) üvöltötte be a neveinket, fantasztikus üdvrivalgás közepette, amikor egyesével befutottunk a pályára.

A történeti hűség kedvéért legyen itt a Kiss Gábor tanár úr által meccselt csapat névsora:

Hoffmann J., Simor G., Kecse-Nagy S., Simor M., Szerényi Zs., Jeney I., Imre L., Lázár Gy. , Schmal F., Törő J.. Ja és a csapat technikai vezetője pedig Molnár Csabi volt.

Ezen a mérkőzésen nagyon jól játszottunk, bár inkább sportnyelven úgy mondanám, hogy egy nagyon jól játszó Radnótit vertünk meg, végig vezetve. A mérkőzés utolsó kosarát pedig az akkor még csak másodikos (értsd tizedikes) Lázár Gyuri dobta, amely felért egy kegyelemdöféssel.

A mérkőzést óriási ünneplés követte, amelyet máig emlékezetesen ellenpontozta, hogy amikor a csarnok már rég kiürült, a csapatunk az öltözőből kijövet döbbenten vette észre, hogy az ellenfél játékosai még mindig a teremben hallgatták Wirth tanár úr dörgedelmes szavait.

A radnótisokkal való jó sportkapcsolatunkhoz hozzá tartozik, hogy a középiskolás kupa megyei selejtezőjén, a Radnóti termében az egész Radnóti nekünk szurkolt a vásárhelyi Bethlen ellenében, hogy aztán a területi selejtezőben éppen bennünket verjenek meg. Szóval ezért a cím, hogy egyszer volt egy legendás győzelem. Barok tanár úr ezt úgy meséli, hogy ezen a területi döntőn még ott ült Wirth tanár úr mellett és a barátja csapatának szurkolt. Bár lehet, hogy akkor tudta, de nem sejtette, hogy létrehozza a ságvárizmust, amelyhez ez a presztízs győzelem is hozzátartozik.