"Szerettük az iskolát, örültünk, hogy ságvárisok vagyunk!" - Olvasóink küldték

1972-76-ig voltam gimis a Ságváriban, előtte 8 évig a Ságvári Általános Iskolában. Végig A-s osztályba jártam, vagyis 3.osztálytól francia tagozatosként. Szerettem mind a két iskolát. 

Kádár korszak ide vagy oda, szerintem a Ságvári kifejezetten támogatta a modern gondolkodást, bár lehet, hogy ezt csupán a szerencsének köszönhettem: töritanárunk dr. Suki Béla volt, minden óráját imádtam. Filozófiatörténeti magyarázatai bevésődtek az emlékezetembe. 

Negyedikben kiderült, nem indul magyar-töri szak a JATE-n, franciáról lebeszéltek, hogy azzal majd nem tudok elhelyezkedni, így magyar-orosz szakra jelentkeztem. Ballács Klára orosztanárnőm a fejét fogta, mikor bejelentettem, hogy oroszból fogok felvételizni, de végül sikerült (A franciát azóta is sajnálom.) 

A klassz diákélethez mindig aktív diákok kellenek, no, az nálunk megvolt: talán már harmadikosok voltunk, mikor a KISZ-t átszervezték, és olyan alapszervezeteket kellett megalakítani, amelyekbe különböző évfolyamokból és osztályokból léphettünk be. Demokratikusan megválasztott diákvezetőink voltak, jártunk kirándulni. 

A Ságvári Híradóba én nem írtam, a szerkesztőségbe lehetetlen volt bejutni. Nekem a Ságvári nagytermében tartott discok is kedves emlékeim. Sokszor itt voltak Szécsi Jóska bácsi énekórái is. Egyik kedvenc tanárom volt, talán mert az énekkarral többször szerepeltünk, utaztunk vele Gyulára az Ifjúsági Napokra is. 

 A bálokat a Hungáriában, később a Tisza Szálló nagytermében tartottuk. Nem tudom, mennyire pontosak az emlékeim azzal kapcsolatban, hogy a tesióráink a ma már beépült Ady téren voltak.

Váradi Mónika

Valamikor nagyon régen, a 70-es évek második felében cikket írtunk az akkori Ságvári-Radnóti gimik rivalizációja miatt kialakult helyzetről. Mindkét igazgató fogadott minket, de már a fogadtatásnál ráérezhettünk az iskolák szellemiségére! Valkusz igazgató úr kedves köszöntése után nyíltan beszélt a városszerte ismert helyzetről. Bánfalvi igazgató úr hosszasan váratott minket, és az első kérdés után kijelentte, hogy nincs itt semmiféle rivalizáció.
Érdekes tapasztalatszerzés volt! És örültünk, hogy ságvárisok vagyunk!

Simor Andrea