Újságvári (1995. 11.): Megkérdeztük Csigér Istvánt

♦ Nem volt rossz,csak eleven ♦ Dr. Németh Endrénél küzdött ♦ Kuriózumként tigrist tartana

Ebben a számunkban egy mindenki által ismert és kedvelt, áldott jó szívéről és gitározásáról híres tanánál ismerkedhettek meg közkívánatra.

- Milyen volt a gyerek Csiger István?

- Ált. isk. koromban rossz voltam. Ez azt jelenti, hogy rendkívül eleven. Nagyon sokszor szóltak rám órán, mert, mással foglalkoztam, mert leveleztem, mert böködtem a másikat. Főleg fölső tagozatos koromban. Alsóban szépen, hátratett kézzel, ahogy kellett, végig tudtam ülni a tanítási órát, de később sokkal mozgékonyabb lettem, sokat verekedtünk.

- Melyik volt a legemlékezetesebb biológia órája?

Negatív értelemben, amikor gimnazista voltam, a biológia tanárom, Dr. Németh Endre szokása volt, (most is az), hogy a füzet hátuljába íratott olyan biológiai dolgokat, amik nem tallóztak szorosan a tananyaghoz Ez volt a kislexikon Húsvétra mentünk haza és mivel nekem volt a legkevesebb jegyem, ezért tudtam, hogy felelni fogok mindjárt húsvét utáni kedden. Föl is készültem, mindent tudtam, kivéve a füzet hátuljában lévő anyagot. Rettenetes élményem volt, mert kérdezte, hogy hányas lesz ez a felelet. Nekem a gimiben ezt megelőzően négyesnél rosszabb jegyem nem is volt Mondtam, hogy én négyest szeretnék. Hú, azért még nagyon kell küzdeni, közölte a tanár úr, úgyhogy küzdöttem. Azóta sem felejtettem el azokat a dolgokat, amik oda voltak írva. Kellemesen emlékezetes biológia óra? Én mindegyiket szerettem, főleg azokat, amelyek az idegrendszerből voltak harmadikos gimnazista koromban.

- Tanárként?

- Mivel a másik szakom a kémia és az sokkal látványosabb, mert ott nagyon látványos kísérleteket lehet csinálni, emlékezetes marad nekem az előző munkahelyemen egy alumínium- és jódporos kísérlet. Több szempontból elemezhető, a lényeg az, hogy nagyon hevesen megy végbe. Ráadásul én hatalmas mennyiségű anyaggal csináltam, mert gépész szakközépiskolásoknak volt az óra, és azt akartam, hogy érdekes legyen nekik. Hatalmas füst szállt fel, mert úgy lángra lobbant minden, aminek kellett, még az is, aminek nem. A demonstrációs asztalra ráesett az égő alumínium-jódpor együttes, és egy nagy tenyérnyi foltban kiégett a linóleum az asztalon. Emlékezetesek, voltak a plafonon a lilás színű jódgőzök, ahogy lecsapódtak sárga bevonatként.

-Hogyan lehet megszerettetni egy diákkal azt a tárgyat, ami őt abszolút nem érdekli?

- Meg lehet. Nem azt mondom, hogy ötös lesz belőle, hanem meg kell vele értetni, attól, hogy ő nem szereti azt a tárgyat, még varrnak érdekes részei. El lehet úgy mondani, hogy felkeltse a figyelmét Ez az egyik dolog. Másrészt meg kell vele értetni, hogy van egy alap követelmény, amit ha nem teljesít, akkor sajnos nem mehet tovább, viszont ha már ide iratkozott, azt a minimum követelményt meg kell csinálnia, Iehet az egy hármas, én attól nem haragszom senkire, hogy ő hármasra tudja a biológiát, attól még nagyon jó ember lehet, hogy nem ötös, csak viselje a következményeit. Elég szuggesztíven elő lehel adni, néhány érdekességet elmondani. Akkor nem unatkoznak annyira, nem firkálják annyira a padot, nem tanulnak, történelmei az óra . alatt.

- Belefér-e 45 percbe, hogy a tanár emberileg is nevelje a tanulókat?

- Bele kell, hogy féljen. Az ókortól kezdve, mióta a pedagógia valamilyen szervezett formában létezik, a pedagógus és a tanítványa között elengedhetetlen az emberi kapcsolat. Anélkül nem lehet együtt dolgozni. Abba a 45 percbe nem. kell direkt módon beépíteni a nevelési, az emberi dolgokkal való foglalkozást, sokszor a tananyag úgy hozza magával. Persze van még sokszor, hogy az óra elején külön meg szoktam kérdezni ilyen -dolgokat. Inkább 'szánok rá egy két perccel többet, minthogy kizárólag és állandóan csak, a tananyaggal foglalkozzunk.

-Van-e kedvenc mondása, aranyköpése?

- Okos bölcsektől szoktam néha olvasgatni, és az egyik arisztotelészi mondás nagyon tetszett nekem aminek az a lényege, hogy:"...valószínű, hogy a valószínűtlen is megtörténhetik.1'

- A hangszerek közül miért pont a gitárt választotta?

- Azért, mert ez könnyű. Könnyű vinni magammal mindenhova és tulajdonképpen egy gitárral és egy énekhanggal már egész jó hangulatot lehet csinálni. Ha nincs senki, akkor magamnak. Egyszer gimnazista koromban egy kollégiumi szobatársammal elhatároztuk, hogy ne-kiállunk megtanulni gitározni. Sokkal többet azóta se tudok, ennek már 17 és fél éve. Ez mondjuk kicsit túlzás volt, de azon a szinten, amire én szántam ezt a gitározást, ahhoz képest elég sokra vittem.

- Szokott komolyzenét is hallgatni? 

- Igen szoktam, bár ritkán, mert sokszor felidegesít. Nincs türelmem azt a fajta érzelmi állapotot átvenni, ha fáradt vagyok.

- Más hobbi?

- Szeretek olvasni, csak elalszom rajta Az utóbbi időben a tudományos- fantasztikus könyveket szeretem. Klasszikusokat már olvastam, azt ritkán szoktam újra kívánni. Ha meglátom milyen vastag...! A nagy romantikusokat is szeretem, én is romantikus alkat vagyok. Kedvencem a Monte Cristo grófja.

- Női ideálja?

- Ezt szokták kérdezni, mert én azokkal az osztályokkal, akikkel jóban vagyok, szoktam csinálni kérdés-feleletet. Név nélkül, papíron kérdeznek tőlem. Azt szoktam mondani, hogy egy idő után az ember nem a külső alapján ítéli meg azt, aki neki elsősorban tetszik. Tehát nem azon múlik, hogy szőke vagy barna, jó lába van, stb. Ez cseppet sem így van egy bizonyos élettapasztalat után. Mikor az ember elgondol magának valakit, akkor azért nem mindegy a külseje sem. mert aki külsőleg nem tetszik, azzal nem kezdek olyan irányú ismeretséget. Ezzel mindenki így van. A kölcsönös szeretet, tisztelet, megbecsülés és megértés az, ami a legfontosabb, feltétel nélkül. Ha ez megvan, ideális kapcsolat alakul ki. Mivel ez a négy általában, nem valósul meg mind és nem feltétel nélkül, ritka az ideális kapcsolat

- Milyen állatokat tartana?

- Nagy kutyát. Nem. csak, a védelem miatt, hanem mert tetszenek is. Kuriózumként pedig tigrist tartanék.

- A focin kívül más sporttal is próbálkozott?

Persze, rengeteggel. Egyetemista koromban elmentem taekwondozni Fejlődött a mozgáskultúrám, a fegyelmem, az akaraterőm, minden szempontból ideális volt. Mikor a diákok megtudták, megkértek, hogy tartsak nekik is órákat. Rengetegen voltak állandó jelleggel, és mindig azt csinálták, amit én. Kollégiumban ping-pongoztam, a Radnótiban kosaraztam, de mivel keveset gyakoroltam, kicsit suta voltam.

- Mi a helyzet a SÁGVÁRIS Izgünk-mozgunkkal?

- Ott nem veszek részt, mert 3 éve Nikolényi tanár úr rádobta a hüvelykujjamra a kosárlabdát. Mindig erre hivatkozom, egyébként általában akkor nem érek rá.

- Nyári élményei?

Hetedikes koromtól negyedéves egyetemista koromig a nyárból egy hónapot dolgoztam egy sertéstelepen, "a pénznek. nincs szaga" alapon. Mikor kicsi voltam, vigyáztam a malacokra, később sertésgondozó lettem. Itt tanultam meg kaszálni, oltani, traktort vezetni. Az utóbbi évek legnagyobb nyári élménye, hogy többször voltam Németországban utcazenéim. Nem ezért mentem ki, csak hogy ne kerüljön túl sokba a nyaralás, megpróbáltam. Eleinte megalázónak éreztem, de nagyon jól lehetett vele keresni, úgyhogy leküzdöttem a. szorongásomat. Kezdeti időben egy árkád alatt álltam, Paul Simon szerzeményeiből állítottam össze egy másfél órás műsort és ezt énekeltem. Itt a SÁGVÁRIBAN is csináltam ebből két koncertet és most megint készülök egy újabbal, a terveim szerint még karácsony előtt lesz, de ez még titok.

A cikk közlése a hatályos GDPR-jogszabály betartásával történt.