dr. Franczia Ágnes: „Fontos volt, amit az Újságvári adott nekem” (2017)

Mint minden igazán jó történet, ez is varázslattal kezdődött. Szó szerint. Ugyanis az első találkozásom az Újságvárival, amikor már nemcsak olvastam az iskolaújságot, hanem írtam is bele, egy Harry Potter-cikkel kezdődött. Az akkori főszerkesztő egyik barátnőmön keresztül felkért, hogy írjak egy cikket a legújabb kötetről, ismerve fanatikus rajongásomat a könyvek és a Harry Potter-könyvsorozat iránt. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, magával ragadott az írás, amely számomra a Ságvárival kapcsolódott össze.

A Ságvárival, az iskolával, amelynek annyi mindenki köszönhet annyi mindent. A Ságvárinak köszönhetően olyan barátokat szereztem, akikkel még tíz év után is rendszeresen találkozok, nem is beszélve a legjobb barátnőmről, akinek tavaly a koszorúslánya voltam. A Ságvári irányt mutatott, tudást és egy olyan történelemtanárt adott, akinek nem hiába akartam bizonyítani, és akire még ennyi év után is felnézek.

Az Újságváriba a kezdeti cikk után még két évig írtam, másodiktól negyedikig, leginkább iskolai eseményekről szóló tudósításokat, könyv- és filmkritikákat írva. Később segédszerkesztő, majd főszerkesztő lettem. Főszerkesztőnek lenni sosem kis feladat, hiszen ha az ember havonta egy minőségi újságot akar az iskolatársai részére produkálni, mindig új és új ötletekkel kell előállni, és néha fennáll a veszélye, hogy pont akkor nincs annyi ember, akit elkapna az újságírás heve. Éppen ezért - szégyen, nem szégyen - én mindig jobban szerettem csak írni az újságba. Ugyanakkor persze megvan annak is az előnye és sikerélménye, hogy az ember - segédszerkesztő segítségével persze, mint én a saját Sancho Panzám, Reményfi Zsófi segítségével - egy teljes egészét alkosson.

Bár a gimnázium után nem foglalkoztam újságírással karrier szintjén - mivel az ELTE jogi karán tanultam tovább -, az egyetem első évében még folytattam az újságírást az egyetemi újságba, a Jurátusba. Egy idő után azonban az újság olyan vonalat vett fel, amit nem tartottam összeegyeztethetőnek az elveimmel és azokkal a dolgokkal, amelyekben hiszek.

Ennek ellenére nem hagytam fel az írással, hobbi szinten több éve írok néha-néha könyvkritikákat a goodreads.com internetes oldalon, mivel nem akartam, hogy a szókincsem és a stílusom egy idő után, szép lassan teljesen túl "jogászivá" váljon. Ugyanakkor nemrégiben elkezdtem írni a Gordius internetes blogba angol és magyar cikkeket, amely blog célja, hogy egyes különlegesebb jogi témákat közérthetőbbé tegyen.

A jogi egyetem befejezése után még inkább rájöttem, hogy mennyire fontos is volt mindaz a későbbi munkám szempontjából is, amit az Újságvári és maga a Ságvári adott nekem.

Jelenleg egy ügyvédi irodában dolgozok, ahol már a próbaidő alatt volt lehetőségem polgári ügyekben tárgyalni magánszemélyek és pénzügyi vállalkozások képviseletében is. Minél többet jártam el polgári eljárásokban és pár hónap után büntetőügyekben - amely kezdeti célom volt -, annál jobban észleltem, hogy mennyire fontos az a lexikai tudás és hozzáállás, amelynek alapját a Ságváriban nyertem el, és még inkább, hogy mennyire fontos az improvizáció, ami csak akkor lehet igazán könnyű, ha az ember minden nehézség nélkül tud fogalmazni, amit egyértelműen a sok esszének és az Újságvárinak köszönhetek.

dr. Franczia Ágnes

2008-2009